Be Your Own Kind Of Beautiful

Névtelen-2

Never forget that your perfections are your peculiarities and flaws are to fall in love with. Anything you vary in is your talent. No one is you and that is your power. Forget about what people think. Keep close to things that make you glad you were born in this world. Surround yourself with what makes you grin. Heal yourself, find yourself, get to know yourself, learn to correct but not hurt yourself, love yourself and always, always respect yourself. Don’t have a fear of being yourself. Just do your thing and don’t care if the rest of the world likes it or not, it’s all for you. It’s none of your business what people say and think of you. You are what you are, and you do what you do. We’re lucky to be born at a time when we’re allowed to do, wear and say whatever we want to. Remember: different is attractive. Other people’s beauty isn’t the lack of yours. Whatever happens, keep growing and caring for yourself. Go and be your own sun and never ever be afraid of showing the world who you are. Stop comparing yourself to others, stop underestimating your power, stop despising the wonderful person you are. Dare be yourself, dare be different, dare do what others wouldn’t. If you want to, be like a Supreme x Louis Vuitton handbag (without reference to Vogue’s opinion of the entire collection) and don’t care if it disgratifies anyone. You can be a classic pearl necklace, similar to Coco’s very first iconic pieces and you shouldn’t care about those who underrate the beauty of the ancient. Break the rules and never forget how our idols became enduringly memorable.  Hence, alas, we weren’t born with appearance reflecting what is inside, it is our assignment to look like the person we’ve always craved to be. Go and show who you are. Wear sweatpants and a luxury bag with a price covering a lawyer’s monthly salary. Together. If you want to. Busy yourself with learning a language no one else sees any sense to learn, if you want to. Vote in favour of a political system that is not the interest of your family but you would benefit from. Don’t be afraid of not starting a conversation by saying hi if you don’t feel like doing it. Just say what you mean when not being in the mood of doing small talk. People who’re actually meant to keep you company will love you regardless of what you do.

 

Continue Reading

What Is Self-Confidence?

Lately, my brain had been occupied with a topic that is quite common nowadays. I’ve started a series called Colony, that takes places in a fictional Los Angeles under occupation, where politicial control acutely limits people. I’ve also watched Equals, it presents an emotionless utopia where individualities doesn’t exist and standing out from the crowd is not allowed. I’ve read a few articles about the impact of North Korean dictatorship on fashion (one is available in Hungarian here) and this made me realize how lucky we are to live under less determined circustances and to have an opportunity to self-expression.
It slowly becomes more and more important to be brave enough to be yourself. A lot of people are dissatisfied with themselves. I think it’s healthy to admit our flaws and do something against them, but we should be aware of our strong points as well. We should take our possibility to show the world who we are, shall we? Why should we be ashamed?

I’ve always had a problem with those magazines and blogs that are trying to tell us exactly what to very. “Key pieces of 2017”, “buy these right now to get the perfect minimalist wardrobe”, “clothes to get rid of immediately!” and so on. Necessarily, these are just advices worth taking made by fashion-specialists for those who are lost in the world of fashion and actually no one obligates us to dress according to the latest trends, it’s a choice for sure, but somehow for most people it feels like these articles are about to put society on an assembly line and simply recreate us, one after the other. This segment of fashion industry is pretty hidebound. Several times we are made felt that we are not enough, we are not adequate and we don’t meet the requirements of society. Why isn’t it okay to be different? Someone doesn’t like the way you dress, okay, who cares? Do you really think you should be ill at ease about it? Is it really that reprehensible to stand out? Would we have anything to lose if we haven’t played roles and worn masks, if we simply had been ourselves? We are given what is prohibited by law in North Korea (we don’t have to hide our individuality) – we really should take the chance.

I’ve been following the fashion industry for years, I’ve seen the greatest crazes, trends and scandals. By now I finally can see (up to now) elitist and conservative brands working together with models living with a disease, and however yet not on the runway but in editorials we now can meet plus size models as well. As for our bodies, some things can’t be changed. I’ve seen hundred of fashion shows and thousands of underweight models doing the catwalk, so understandably this had became exemplary for me and first I wanted to resemble them. To be sure, I’ll never be like these girls, but regardless of this, seeing them is a great motivation for me to hit the gym more often. I think we all should be satisfied with our bodies, but we also shouldn’t let ourselves go and go to the other extreme.

***

Az utóbbi időben akaratlanul is sokat foglalkoztam egy témával. Belekezdtem a Colony című sorozatba, ami egy fiktív, elnyomás alatti Los Angelest mutat be, ahol a politikai vezetés erősen korlátozza az embereket. Megnéztem az Equals című filmet, ez egy érzelemmentes utópiáról szól, ahol nincsenek egyéniségek és tilos kitűnni a tömegből. Több cikket is olvastam az észak-koreai diktatúra divatra kifejtett hatásáról, és ez rádöbbentett arra, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy tágabb keretek között élhetünk és hogy nekünk van lehetőségünk az önkifejezésre.
Egyre fontosabbá válik az, hogy merjük felvállalni önmagunkat. Sokan elégedetlenek magukkal. Az egészséges, hogy ismerjük a hibáinkat és persze teszünk azért, hogy kijavítsuk őket, de ugyanígy tisztában kellene lennünk a jó tulajdonságainkkal. Élnünk kellene a lehetőségünkkel és a lehető legtöbb módon megmutatni, kik vagyunk. Miért is ne vállalnánk fel magunkat? Egyáltalán ki előtt feszengünk?

Sosem szerettem azokat a magazinokat és blogokat, amik meg akarják mondani, hogy mit viseljünk. “Kötelező darabok 2017-re”, “ezt mindenképpen szerezd be, ha minimalista gardróbot szeretnél”, “ruhadarabok, amiktől azonnal szabadulj meg!” és társaik. Persze, ezek csak tanácsok azoknak, akik teljesen elveszettnek érzik magukat a divat világában, és valójában senki sem kötelez arra, hogy bizonyos trendek szerint öltözzünk, de valahol mélyen mégis úgy érezheti az ember, hogy a cikkek íróinak szándékában áll rátenni a társadalmat egy futószalagra és egyszerűen, sorban egymás után újrakreálni mindenkit. A divatiparnak ez a része meglehetősen régi szellemű. Sokszor éreztetik velünk, hogy nem vagyunk elég jók, hogy nem felelünk meg a társadalom elvárásainak. De miért legyünk egyformák? Miért éreznénk magunkat rosszul, ha valakinek nem tetszik az öltözködésünk? Miért lenne elítélendő az, ha valaki bármilyen tekintetben kilóg a sorból? Veszíthetünk azzal bármit, hogy nem játszunk semmilyen szerepet, nem viselünk maszkot, csak önmagunk vagyunk? Ha már nekünk megadatott az, amit Észak-Koreában törvény tilt (nem kell elrejtenünk az egyéniségünket), éljünk is vele.

Évek óta követem a divatipart, tanúja voltam a legnagyobb őrületeknek, trendeknek és botrányoknak. Végre azt látom, hogy az eddig kissé elitista és konzervatív brandek is alkalmaznak például olyan modelleket, akik valamilyen betegségben szenvednek, és ha a kifutón egyelőre nem túl gyakran, de  az editorialokban egyre sűrűbben látni plus size modelleket is. Ami a testünket illeti, van, amit nem lehet megváltoztatni. Több száz divatbemutatót és ezzel együtt több ezer vékony modellt láttam már, így természetes, hogy ezt találom szépnek és eleinte ez volt az, amire hasonlítani szerettem volna. Természetesen sosem leszek olyan, mint ezek a lányok, de ettől függetlenül őket látni bizonyos mértékig például egészséges motiváció, hogy többet mozogjak. Mindenkinek elégedettnek kellene lennie a testével, ugyanakkor nem szabad elhagynunk magunkat és átesni a ló túloldalára.

Continue Reading

What Is Life In The Future Like? #1

Most people underestimate the pace of technological development. In 1943, Thomas J. Watson conjectured that there was a world market for 5 computers – now you can have 5 at your home, and this improvement was happening right beneath our noses. But given the mistakes that people have made in forecasting, we are finally capable of deciphering the outlines of the foreseeable future and giving rough estimates about technology while providing a firmer scientific basis to our predictions. We have to be as authoritative as possible, but we are told over and over again that history is written by the optimists. Remember: the future is already here, it’s just not very evenly distributed.
Where will we live decades later? What will we eat? How our homes will look like? How will we travel? What will we do all day? I am trying to answer all these questions in this new series.

***

A legtöbben alábecsülik a technológiai fejlődés ütemét. 1943-ban Thomas J. Watson úgy gondolta, hogy nagyjából 5 számítógépre lesz kereslet globális szinten – ma pedig már bármelyikőnknek lehet 5 számítógépe otthon is. És lássuk be, mindez teljesen észrevétlenül történt. Mostanára sikerült kijavítanunk a jövő-előrejelzésekben ejtett hibáinkat, így végre képesek vagyunk felvázolni a belátható jövő körvonalait és pontosabb becsléseket adni a jövőről egy megbízható tudományos alapra támaszkodva. A lehető leghitelesebbnek kell maradnunk, de ahogyan az már számtalanszor bebizonyosodott, a történelmet az optimisták írják. Bárhogy is, tudjuk, hogy a jövő már itt van, csak még nem egyenletesen oszlik el.
Hol fogunk élni évtizedek múlva? Mit fogunk enni? Hogyan fognak kinézni az otthonaink? Mit fogunk csinálni egész nap? Ezeket a kérdéseket próbálom megválaszolni egy új sorozat keretei között.

 

Will we survive the coming decades? / Túléljük-e az elkövetkezendő néhány évtizedet?
We hope so, but of course we have some fears about the future. According to the general opinion, rising technological development is about to destroy personal relationships. As for me, as I have already mentioned before, technology will save us. Progressive political problems, genocides, destructions and mankind-made catastrophes are rather likely to kill us. Besides these, there is overpopulation: by 2050, world’s total population is expected to approach or even exceed 10 billion.

Remélhetőleg igen, de természetesen mindenkinek vannak félelmei a jövőt illetően. Az általános vélemény szerint az egyre erősödő technikai fejlődés tönkre fogja tenni az emberi kapcsolatokat. Ami engem illet, ahogy már korábban említettem is, a technika fog megmenteni minket. Inkább a folyamatos politikai problémák, a népirtások, a rombolások, az ember okozta katasztrófák jelentenek ránk veszélyt, ráadásul 2050-re várhatóan már 10 milliárdan leszünk.

 

Will robots ever take over? / Átveszik-e valaha az uralmat a robotok?
My question is: why would they? We teach our machines to try to be creative, to help and to be useful. They have nothing to do with feeling desire to destroy us. But, in a sense, they will. Technology will take over, but this a positive change. Think of internet: it is the wisdom of our planet weighing only 40 grams. I do not think we should be worried about this issue, we rather should fear of not being able to provide internet access to everyone in developing countries.

Lenne egy kérdésem: mégis miért tennék? Arra tanítjuk a gépeinket, hogy próbáljanak meg kreatívak lenni, hogy segítsenek és hogy a hasznunkra legyenek. Eszük ágában sincs elpusztítani minket, nincsenek vágyaik. De egy másik értelmezésben, igen, át fogják venni az uralmat. Hatalomra kerül a technika, de ez abszolút pozitív változás. Ott az internet, a bolygónk minden bölcsessége, ami mindössze 40 grammot nyom. Emiatt nem kell aggódnunk, ehelyett azon kellene dolgoznunk, hogy a fejlődő országokban is mindenki hozzáférhessen az internethez és használni tudja azt.

 

Will we ever live underwater? / Fogunk valaha a víz alatt élni?
According to marine biologist Ian Koblick, the technology already exists to maintain an underwater colony supporting up to 100 people. In the (NOAA) National Oceanic and Atmospheric Administration’s Aquarius Reef Base facility, providing accommodation to 6 aquanauts at a time, future residents can study their environment. To make the project self-sustainable, habitats could potentially grow plants using natural or artificial light to generate a fresh supply of oxygen, or develop other methods to produce their own oxygen, and when it comes to food, fresh seafood sound generally easy. In a closed space, where air is static, cooking is possible, but mostly avoided because of the increasing power of fumes and gases. Marine scientists are mesmerized the possibility of living underwater. Most of them say that this is the only way to understand what is exactly happening in the oceanic environment. As for me, I think living underwater is a great possibility to provide a living space (which is better than crowded cities) for millions of people and preserve human species. Everyone is aware of the problem of the shortage of land in developed countries. A few years ago a Japanese company designed floating buildings, and later, Phil Pauley has created Sub-Biosphere 2 which is an underwater city. A new solar system (it actually looks like a sun and eight surrounding planets). Soon, we all could sleep with the fishes. (Mr. Pauley also wrote a science fiction triology, The Moral Order.  The books feature an underwater world similar to the futuristic design that Mr. Pauley hopes to see built in his lifetime.)

Ian Koblick tengerbiológus szerint a technológia, amit egy 100 fős vízalatti kolónia fenntartása igényel, már a kezünkben van. A (NOAA) Nemzeti Éghajlati Adatközpont egyik létesítményében, a 6 “aquanauta” elszállásolására alkalmas Aquarius Reef Base-ben lakók meg tudják figyelni az óceáni környezetet. Hogy a projekt önfenntartó legyen, a lakóhelyeken -hacsak nem találnak erre más megoldást – megkezdődik majd a természetes vagy mesterséges fény melletti növénytermesztés a friss oxigén kinyerésének céljából. Ha már vízalatti lakásokról van szó, a táplálékot a friss tengeri halak és planktonok jelentik (majd). Zárt térben, ahol statikus a levegő, a főzés lehetséges, de elkerülendő a gőzök, gázok növekvő ereje miatt. A tengerkutatókat megbabonázza a víz alatti élet lehetősége, nagyon sokan örülnének, ha ilyen közelről érthetnék meg a tengerben lezajló folyamatok lényegét. Számomra a víz alatti élet inkább egy több ember befogadására képes Földet, egy (a zsúfolt városinál jobb) új életformát jelent. Mindannyian tudatában vagyunk a helyhiány problémájának a fejlett országokban. Néhány éve egy japán cég lebegő épületeket tervezett, később pedig Phil Pauley volt az, aki a Sub-Biosphere 2 projekt keretei között megtervezett egy teljes egészében víz alatti várost. Egy új naprendszer (tényleg úgy néz ki, mint egy nap és nyolc körülötte keringő bolygó). Hamarosan már mindannyian alhatunk a halakkal. (Mr. Pauley írt egy sci-fi trilógiát is The Moral Order címen, amely egy jövőbeli vízalatti világot szerepeltet. Ez a világ hasonló ahhoz, amit Mr. Pauley szeretne felépülve látni még életében.) 

 

Will we ever live underground? / Fogunk valaha a föld alatt élni?

The main thrust for going underground is obviously the land shortage issue. Singapore is one of the most crowded places on the entire planet with a population counting almost 5.5 million people living on a land covering only 710 squarekilometers. Now, there are plans on the table for a future underground Singapore, an Underground Science City being able to house an estimated number of 4,200 people. Experts say, it’s technically possible to create living places under the surface for millions. Creating comfort down there, even for people who are afraid of being underground in confined places, is rather the challenge. But the technology making it possible has been in our hands for centuries.

A fő ok, amiért a föld mélyén képzeljük el a jövőnket, természetesen a helyhiány. Szingapúr, a maga 710 négyzetkilométeres területével és 5.5 millió főt számláló társadalmával a világ egyik legzsúfoltabb helye. Már kész vannak a föld alatti Szingapúr, a Föld Alatti Tudományos Város tervei, amely nagyjából 4,200 embert lesz képes befogadni. A szakértők szerint a föld alatti élet technikailag megvalósítható, inkább a komfort megteremtése a problémás, az elszigeteltség, a friss levegő hiányának érzése sokakban teremthet gátlásokat. De valójában az ehhez szükséges technológia már évszázadok óta a kezünkben van.

 

Will we ever run out of space? / El fog valaha fogyni a hely?

This completely depends on scientific discoveries and the pace of technological development that we never should underestimate. Maybe one day we will be able to travel faster than speed of light. If we will colonize the Earth’s water surface and Mars or even other planets by 2150 (can you imagine posting milestone “moved to Venus” to Facebook?), we will be able to double or triple the inhabitant capacity. BBC says, future cities will be crowded places. Although universe is expanding, only space is getting spacier. We cannot run out of space, but we can run out of “places”.

Ez teljes mértékben a tudományos felfedezéseken és a technológiai fejlődés ütemén múlik, amit nem szabad alábecsülnünk. Talán egy nap képesek leszünk gyorsabban utazni a fénysebességnél. Ha benépesítjük a Föld vizeit és a Marsot, vagy talán más bolygókat is 2100-ig (furcsán hangzik, de talán megjelenik majd az “elköltöztem a Vénuszra” mérföldkő opció a Facebookon), megduplázhatjuk vagy megtriplázhatjuk a lakókapacitást. A BBC szerint a jövőbeli városok zsúfoltak lesznek. Bár az univerzum tágul, csak a tér lesz tágasabb. Nem fogyhatunk ki a térből, de kifogyhatunk a “helyből”. 

Source: tudelft-architecture.nl
Continue Reading

My Thoughts On Green Future #6

I spotted Zsofi Rimoczi’s blog (she writes it in Hungarian) only a few days ago, but I really agree with her point of view on eating. She’s vegan and she’s absolutely not for food we can buy in supermarkets. Besides posting vegan recipes, Zsofi also shares her thoughts on health and food industry; and her boyfriend writes to the blog, too. They’re so sympatic, it worth following them on Instagram (@rimoczizsofi and @laszlomarosi).
As I’ve already mentioned, I really agree with veganism and avoiding artificial victualage. Air is largely poisoned by food industry factories, not mentioning works where all the products are getting packed and conserved. As I see it, the solution is in consuming fruits and vegetables – animals weren’t made to be killed and ate. What if we all grown our food at home under natural circumstances, even inside the house in pots. There are such a lot of ways we could prepare plants, and due to unbelievably fast carriage, today there aren’t any foreign fruit/vegetable that is not avalailable in most country’s supermarkets (did you know about firms which deliever plants?). There was an article from last year about vitamins: scientists revealed that there’s only one vitamin we can’t find in herbals, B12 – but we need a very small amount of it. Unhealthy/junk food pollutes us more effectively than smog or any other parts of the polluters’ list. We have to make people eat green and think conscious, this is obviously the secret of living longer. Zsofi follows the lifestyle called 80/10/10 which means our nutriments (their kcalcapacities) consist of carbohydrates in at least 80%, protein in maximum 10% and fat in maximum 10%. Let’s take a look at the chart below.
I think we need more restaurants using fruits, vegetables and natural materials. Besides this I also have an idea for downloading food from the internet – I’m going to talk about it soon.

***

Néhány napja találtam rá Rimóczi Zsófi blogjára, aki már jó ideje vegán életmódot folytat és abszolút ellenzi a bolti élelmiszereket. A növényi eredetű alapanyagokból álló ételek receptjein túl Zsófi és a barátja közösen írnak az egészségről és az élelmiszeripar visszásságairól. Nekem nagyon szimpatikus a gondolkodásmódjuk, az Instagramon @rimoczizsofi és @laszlomarosi néven találjátok meg őket. Mindkettőjüket érdemes követni, az életmódjukkal kapcsolatos képek mellett mindketten foglalkoznak filmezéssel is. :)
Teljesen egyetértek a vegán táplálkozással, főleg a mesterséges élelmiszerek mellőzésével. Nem biztos, hogy a húsról könnyen le tudnék szokni, de szeretném egyszer kipróbálni a teljes mértékben vegán táplálkozást. Szerintem abszolút ebben van a jövő. A levegőt nagymértékben szennyezik az élelmiszeripari üzemek, nem beszélve azokról a gyárakról, amelyekben csomagolják, tartósítják az elkészült termékeket. Szó szerint termékekről van szó, hiszen ami mesterségesen készül, az nem étel, hanem termék. Szerintem a probléma egyetlen megoldása az, ha áttérünk a gyümölcsök, zöldségek fogyasztására. Mindenki megtermelhetné magának az ételét otthon, természetes körülmények között, akár egy kiskertben, akár (cserepekben) a lakásban. Rengetegféleképpen feldolgozhatjuk, elkészíthetjük a növényeket, ráadásul a gyors és hatékony logisztikának köszönhetően ma már nincs olyan külföldi, idegen alapanyag, ami nem lenne elérhető a legtöbb országban (én csak nemrég tudtam meg, hogy bizonyos cégek gyümölcsöket és zöldségeket szállítanak akár házhoz is). Egy tavalyi cikkben azt olvastam, hogy a B12 az egyetlen vitaminfajta, ami csak az állati eredetű táplálékban található meg – erre viszont csak nagyon kis mértékben van szüksége a szervezetünknek, ezt a kis mennyiséget pedig vitaminkészítmények formájában is a vérbe juttathatjuk. Az egészségtelen táplálkozás, a megbízhatatlan éttermek és a gyorsételek napjainkban károsabban hatnak ránk, mint a szmog vagy bármely más környezetszennyező tényező. Nagyon fontos, hogy a továbbiakban egészségesebb életre ösztönözzük az embereket, hiszen nyilvánvalóan ez a hosszú élet titka. A Zsófi által követett 80/10/10 nevű étrend alapja az, hogy a tápanyagainknak (azok kalóriatartalmának) minimum 80%-a szénhidrát, maximum 10%-a fehérje és maximum 10% zsír legyen. Pontosan ez az arány a leghétköznapibb gyümölcsökben és zöldségekben, amiket a diéta szerint amikor csak tudjuk, nyersen kell elfogyasztanunk. Nagyon egészséges és jó vitaminforrás például az alma, a banán vagy a narancs, viszont, ahogy a mellékelt táblázat (forrás: egeszsegestaplalkozas.eoldal.hu) is mutatja, vannak olyan zöldségek, gyümölcsök és magvak, amelyekből nem éri meg sokat enni. Ennek ellenére ezek is egészségesek, a példa csak azt akarja szemléltetni, hogy a legegészségesebb ételeinket bárhol beszerezhetjük, ezek a legegyszerűbbek. :)
Szerintem több gyümölcsökkel, zöldségekkel, természetes alapanyagokkal dolgozó étteremre lenne szükségünk. Emellett elgondolkodtam az eddig sokak által hiányolt “ételek letöltése az internetről” ötleten is, már van egy tervem rá, hogy hogy is lehetne ezt kivitelezni. 

carbohydrates
/ szénhidrát
(%)
protein /fehérje
(%)
fat / zsír
(%)
Apple / Alma 95 2 3
Banana / Banán 93 4 3
Orange / Narancs 88 7 5
Broccoli / Brokkoli 70 20 10
Carrot / Sárgarépa 90 6 4
Lettuce / Saláta 68 17 15
Spinach / Spenót 54 31 15
Tomato / Paradicsom 79 12 9
Avocado / Avokádó 19 4 77
Sunflower / Napraforgómag 13 14 73
Walnut / Dió 9 8 83

6

Continue Reading

Thoughts On Green Future #3

I think you’re not surprised at the green future post – I got into the habit of writing them so much I even wouldn’t like to stop. But what is your opinion about the series? If you have any ideas or observation in connection with it, please write it down! :)
Today I would like to continue the topic I finished my last post with. Nowadays there are huge differences between an average upper-middle-class bourgeois and for example a Masai person living in Kenya or even between their homes, maybe that’s the biggest problem. It would be important to build places to live in for waifs, fugitives and immigrants. There are many private means from what we could finance all these operations, but we have other issues to solute as well. It wouldn’t be better if their homes would be better, habitabler but they still couldn’t do anything for society, so I think we should propagate education even in this circuit. I don’t only mean elementary schools – we need more institutions of higher education, surgeries, shopping facilities, intellectual pleasure grounds, theaters, libraries, coliseums in least developed countries. We are in need of traditionalists, but their activity could be continued in reservations or on special events, but I think there are people who are attracted by development – we should give them a chance! They should go to school, travel, see the world, meet people with different lifestyles, because they deserve this. We still need physical workers, but as this has on effect on the quality of the work, everyone should do at what he/she is the best. We need to ensure the the best environment for people who would like to learn (irrespectively of skin colour, provenance and financial status). In connection with this we have to inaugurate a brand new, globally admissible, functional educational regime that makes learning accessible for anyone. According to my plans, I’ll post about this next time. :)

***

Gondolom, nem meglepő, hogy ez egy újabb zöld jövő-típusú bejegyzés. Egyre jobban belejövök, viszont nem tudom, mit szóltok hozzá, eddig csak idegen nyelvű vélemények érkeztek. Ti mit gondoltok a sorozatról, magyar olvasók? Ha esetleg van valamilyen megfigyelésetek, ötletetek a témával kapcsolatban, írjátok le kommentben! :)
Azzal a témával folytatom, amivel legutóbb befejeztem. Manapság óriási különbségek figyelhetőek meg egy átlagos amerikai felső-középosztálybeli polgár és például egy kenyai maszáj ember otthona között, talán ez az első megoldásra szoruló probléma. Fontos lenne, hogy lakhelyeket teremtsünk a hajléktalanok, menekültek, bevándorlók számára. Számtalan olyan magánvagyon létezik, amelyekből akár ilyen kaliberű építkezéseket is finanszírozni lehetne, de természetesen egyelőre nem csak ez jelent gondot. Hiába lenne szebb, lakhatóbb otthonuk, ha ezek az emberek továbbra sem tudnának tenni semmit a társadalomért, ezért fontosnak tartom a köreikben folyó oktatás népszerűsítését. Nem csak általános iskolákra, hanem felsőoktatási intézményekre, orvosi rendelőkre, vásárlási lehetőségekre, szellemi jellegű szórakozóhelyekre, színházakra, könyvtárakra, sportlétesítményekre is szükség van még a legkevésbé fejlett országokban is. Természetesen az ősi, törzsi kultúrák megőrzése is fontos, de ez tovább folyhatna a rezervátumokban és a hagyományőrző ünnepeken, azokat az embereket viszont, akiket egy kicsit is vonz a fejlődés, mindenképpen ösztönözni kell az iskolába járásra. Lehetőséget kell adnunk nekik arra, hogy utazzanak, bejárják a világot, nyelveket tanuljanak, más életstílusokat ismerjenek meg és sajátítsanak el, hiszen mindezt ők is megérdemlik. Persze továbbra is szükség van fizikai munkásokra világszerte, de fontos, hogy mindenki azt csinálja, amiben jó, amit szeret is, hiszen ez kihat a munkatermék minőségére. De úgy gondolom, hogy azok, akik művelődni szeretnének, azoknak bőrszíntől, származási helytől és anyagi helyzettől függetlenül biztosítanunk kell az ehhez megfelelő környezetet. Ezzel kapcsolatban szükség van egy nemzetközi szinten is jól szuperáló, funkcionális oktatási rendszerre, ami bárki számára lehetővé teszi a tanulást. A terveim szerint a következő bejegyzés erről fog szólni. :)

3

Continue Reading